Hogyan történik a vizsgálat?

A beteg kikérdezése után több egyszeri vizsgálatra kerülhet sor. Ezek kapcsán az orvos vizsgálhatja az egyes végtagok izomerejét, az azokat beidegző érzőidegek működését. Megkérheti a beteget, hogy járjon, csukja be a szemét, csukott szemmel különböző mozdulatokat végezzen. A mozgató- és az érzőidegek, valamint a központi idegrendszer állapotára a különböző testtájakon kiváltott reflexek segítségével kap felvilágosítást. A reflexeket meghatározott pontokon (pl.. Achilles-ín, térd, könyök stb.), reflexkalapáccsal váltja ki. Sor kerülhet egyszerű fülészeti vizsgálatokra (egyensúlyérzékelés), valamint szemészeti vizsgálatokra is (pupilla reflex, szemfenéktükrözés). A beteg egyszerű feladatokat, pl. beszéd, írás, olvasás, öltözködés stb. is kaphat.

A neurológiai alapvizsgálat során nyert információk, az ott felmerült gyanú alapján azután - ha szükséges - kiegészítő vizsgálatokkal tovább finomítható, pontosítható a diagnózis. Az úgynevezett képalkotó vizsgálatok közül legrégebben az egyszerű röntgenvizsgálatokat alkalmazza az orvostudomány. Még ma is nem ritkán kérünk röntgenfelvételeket például egyes gerincszakaszok állapotának gyors közelítéssel történő megállapításához, törések kizárásához, stb.

Mire való a vizsgálat és mikor van ilyen vizsgálatra szükség?

Az idegrendszer általános működésére ad felvilágosítást. Segítségével idegrendszeri betegségekre utaló tüneteket lehet észrevenni. Alkalmas az idegrendszeri betegségben szenvedő betegek állapotának a nyomonkövetésére: az általános idegrendszeri vizsgálat alapján javallnak drágább és nagyobb megterhelést jelentő idegrendszeri vizsgálatokat.