A sugárkezelés lényegét nagy energiájú ionizáló sugárzás gyógyító célú alkalmazása képezi. A sugárzás az örökítő anyag (DNS) károsítása révén gátolja a sejtosztódást. Ez a folyamat azonban nem szelektív, és mind az ép, mind a daganatos sejteken egyaránt érvényesül. Tekintettel azonban, hogy a daganatokban általában nagyobb az osztódásra készülő, vagy osztódásban lévő sejtek száma, a daganatoknak a normál szöveteknél rendszerint nagyobb a sugárérzékenységük.
 

Leírás

Maga a besugárzás fájdalmatlan és egy elkülönített szobában, az ún. besugárzó helyiségben fekvő, vagy ritkábban ülő helyzetben történik. Egy-egy alkalommal néhány percig tart. A besugárzás alatt mozdulatlanul, minél nyugodtabban kell feküdni, hogy a sugárzás csak azon területeket érje, amelyeket szükséges, továbbá, hogy minden alkalommal ugyanazon területet érje a sugárzás. A légzést a besugárzás alatt nem kell visszatartani. A besugárzás tartamára a beteg egyedül marad a szobában, a besugárzó készüléket a szomszédos, sugárvédett helyiségből távirányítással vezénylik a beteget folyamatosan megfigyelik. Jóllehet a beteg egyedül érezheti magát, de a kezelő személyzettel hangosbeszélőn keresztül folyamatos érintkezésben marad.
 

Célja

A besugárzást bizonyos rákféleségek esetében elsődleges gyógymódként is egyre gyakrabban és eredményesebben alkalmazzák önmagában is, pl. méhnyakrák, bizonyos fej-nyaki rákok, gégerák stb. esetében. Sebészi és kemoterápiás kezeléssel kombináltan pedig még kiterjedtebb alkalmazást nyer.

 Bizonyos esetekben a besugárzást a rák sebészi kezelése előtt is alkalmazzák, a daganat nagyságának csökkentése céljából, hogy azt ezáltal műtétre inkább alkalmassá tegyék és egyben csökkentsék annak esélyét, hogy a műtét során ráksejtek szóródjanak szét a szervezetben.
 

Kockázatok

A sugárkezelés mellékhatásai a besugárzott terület nagyságától és a sugár mennyiségétől függenek. A mellékhatások lehetnek koraiak, illetve későiek. A korai mellékhatások általában a terápia utolsó szakaszában jelentkeznek, fokozatosan erősödnek, de az utolsó kezelést követő 2-4 hétben már nagymértékben csökkennek.
A késői mellékhatások között gyakori a fáradékonyság, étvágytalanság és bőrtünetek.
A hajvesztés általában átmeneti, azonban a haj lassabban nő vissza, mint kemoterápiás kezelést követően kialakult kopaszság esetén.