A szaglás zavara százból egy embert érint. A szaglósejtek újdonképződése ugyan egész életen át tart, ám az idő előrehaladtával, körülbelül hatvanéves kortól az utánpótlás mértéke jóval kisebb lesz. Emiatt tehát idővel mindenképpen jelentkezik bizonyos mértékű szagláscsökkenés, de a szaglórégiót érintő fejlődési rendellenességek, traumák, gyulladások, hormonális ésanyagcsere-betegségekis állhatnak a romlás hátterében. Mivel a szaglóreceptorsejtek közvetlenül érintkeznek a környezetünkkel, ezért különböző vírusok, vegyi anyagok, gázok, gőzök, szennyező anyagok vagy például cigarettafüst is kiválthat szagláscsökkenést - hívta fel a figyelmet dr. Krasznai Magda, a Semmelweis Egyetem Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinikájának adjunktusa.

A szagláscsökkenés mögött az esetek mintegy negyedében az orr- és a melléküreg megbetegedései állnak, majd a vírusfertőzések és a fejtraumák következnek a gyakorisági sorrendben. Emellett fontos kiemelni, hogy akár neurodegeneratív kórképek - leggyakrabban Parkinson- vagyAlzheimer-kór-, illetve agyi tumor, gyulladás vagy sclerosis multiplex első jele is lehet a szaglászavar, ezért kulcsfontosságú a korai diagnózis. Pszichiátriai kórképek vagy akár vitamin-, illetve nyomelemhiány is szerepelhet az okok között.

Mikor van szükség műtétre?
Mivel a szaglóképesség megváltozását számos betegség kiválthatja, a kivizsgálás is sokoldalú, gyakran a társszakmák bevonásával, valamint labor- és képalkotó diagnosztika segítségével történik. Fontos a gondosan felvett kórelőzmény és a fül-orr-gégészeti vizsgálat, amely után szubjektív szaglásvizsgálati tesztet végeznek.

hazipatika