A New Jersey-i Chase Schweiger 2014. május 19-én, 7 éves korában szenvedett súlyos agyvérzést, és gyakorlatilag lépésenként kellett újra felépítenie az életét. A fiú most 15 éves, boldog és egészséges, a családja pedig azt tűzte ki célul, hogy felhívják az emberek figyelmét a gyerekkorban bekövetkező stroke veszélyére, és elmondják, milyen tünetekre kell odafigyelni.

Azon a napon Chase éppen hazaért az iskolából, és karate órára kellett volna mennie, de amikor meglátta néhány barátját odakint játszani, megkérte az édesanyját, hogy kihagyhassa az órát, és inkább kiment játszani. Néhány perccel később azonban az események tragikus fordulatot vettek.

Chase édesanyja, a 48 éves Wendi Schweiger, egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valami nincs rendben. „Hallottam, ahogy az egyik fiú azt mondja: Chase, kelj fel, kelj fel! Megfordultam, és megláttam, hogy a földön fekszik” – mesélte a nő.

Fotó: Wendi Schweiger

A háromgyerekes anyuka odament a fiához, hogy megnézze, mi történik, de eleinte azt hitte, ez is csak a játék része lehet. „Nagyon tágra nyíltak a szemei… Igazából egy pillanatra azt hittem, hogy csak viccel, aztán emlékszem, hogy megláttam a nyálat a szája jobb sarkában” – idézte fel.

Egy szomszéd segített felemelni a kisfiút a földről, és mentőt hívtak. A mentősök arra gondoltak, hogy valamilyen rohama lehet, de sem ők, sem a kórházi személyzet nem gondolta, hogy agyvérzésről lehet szó. Igazából a szülők vették észre először az árulkodó jeleket: az arc érzéketlenségét, valamint azt, hogy a fiú nem tudja mozgatni a jobb felét. „Ez az agyvérzés két árulkodó jele” – mondta Wendi.

Chase-t átszállították a Philadelphiai Gyermekkórházba, ahol egy MRI-vizsgálat megerősítette, hogy agyvérzést kapott. A fiú szülei pánikba estek, és el sem mozdultak mellőle, miközben előkészítették egy sürgősségi műtétre, hogy eltávolítsák a koponyája egy részét, hogy enyhítsék keletkezett duzzanatot.

A műtét sikeres volt, de Chase állapota még így is nagyon súlyos volt, és a családnak fogalma sem lehetett róla, mit tartogat a jövő. „Ezen a ponton még mindig nem tudott beszélni, járni, vagy enni. Semmi nem történt. Csak úgy tudott kommunikálni velünk, hogy felfelé vagy lefelé tartotta a bal hüvelykujját. Mivel a stroke az agy bal oldalán következett be, a teste jobb oldalát érintette” – emlékezett vissza Wendi. Néhány nappal később Chase kimondta az első szót az agyvérzés óta, egy ápolónő kérdésére válaszolva, és ez reményt adott a szülőknek.

Chase elszántan küzdött, és az orvosok is kitartóan küzdöttek érte, biztatva őt, hogy lépésről lépésre haladva elinduljon a felépülés felé vezető úton.

„Nem mondtak le róla. Amikor Chase a gyermek intenzív osztályon volt, szó szerint felkeltették az ágyból, és rákényszerítették, hogy próbálkozzon, aztán láttuk, hogy képes bizonyos dolgokra. Ez egy lépés volt a jó irányba, és ekkor tudtuk, hogy van remény” – mesélte az édesanya.

Fotó: Wendi Schweiger

Chase összesen öt hónapot töltött kórházban – hármat fekvőbetegként, kettőt pedig járóbetegként – és ezalatt újra megtanult járni, beszélni és enni. Nem volt hajlandó botot használni a járáshoz, csak egy övet, amit a terapeutája tartott. Képes kártyákkal építette újra a szókincsét a legegyszerűbb szavaktól indulva, és a saját családtagjai fotóival kiegészítve. A szülők gondoskodtak róla, hogy mindig legyen mellette valaki, és mivel két kisebb gyerekük is volt – Mason akkor 4 éves, és Sloane pedig 2 éves volt – a rokonok és barátok segítsége felbecsülhetetlen volt.

A két nagymama beköltözött hozzájuk, hogy vigyázni tudjanak kisebb unokáikra, a szomszédok pedig gondoskodtak a vacsoráról. Wendi és Jordan nagyon hálásak voltak a sok segítségért, és most ők próbálnak segítséget nyújtani más családoknak.

Chase fizikai, foglalkozási és logopédiai kezelésekre járt, és bár nagyszerűen haladt előre, néha ijesztő visszaeséseket is tapasztalt. „Át kellett esnie még egy pár agyműtéten. Kiderült, hogy allergiás az egyik gyógyszerre, és kiütései lettek tőle. Viszontagságos út volt, tele hullámvölgyekkel és hegyekkel, de a jó időszakok tartották bennünk a lelket” – mesélte Wendi.

Fotó: Wendi Schweiger

Ennek ellenére Chase csak másfél hónapot hagyott ki az iskolából. Most, 8 évvel később továbbra is terápiára jár, az egyik lábán merevítőt hord, hogy ne botladozzon, a jobb kezét csak minimálisan tudja használni, de újra megtanult beszélni, és az iskolát, valamint a sportokat is nagyon szereti, bár a jobb oldala még mindig gyenge, ezért ő maga nem tud sportolni. Néha még afáziával küzd, és nehezen válaszol egy-egy kérdésre, de egyébként nagyon beszédes.

Chase szülei most azon vannak, hogy másokat is informáljanak, és megértessék az emberekkel, hogy gyerekek is kaphatnak agyvérzést, ezért kritikus, hogy odafigyeljenek a tünetekre, hiszen ez élet és halál kérdése.

„Sajnos a végeredmény minden egyes gyereknél nagyon eltérő lehet. De tovább kell küzdeni, és el kell terjeszteni az információt, hogy a gyerekek is kaphatnak agyvérzést. Nekünk pontosan ez a célunk a férjemmel, és nemcsak az egészségügy területén dolgozókkal kell megértetni ezt, hanem mindenkivel, mert ha valaki tud róla, akár életet is menthet” – magyarázta Wendi.