A közösségi média a figyelem, az érdeklődés felkeltésére jó, de diagnózisra és terápiára nem. Ha jól használjuk a TikTokot, sokat tehetünk lelki egészségünkért. Ha nem, még nehezebb helyzetben találhatjuk magunkat.

„Azt hiszem, ADHD-s vagyok” – írja az egyik kommentelő egy, az ADHD-val foglalkozó TikTok-videóhoz. Más azt kérdezi: mikor hívjam a dokimat? És vannak, akik nagyjából arról írnak, hogy úgy tűnik, ideje lenne megmutatniuk magukat egy szakembernek, mert gyakran keresik a kulcsaikat, sokszor elfelejtenek visszahívni másokat vagy nem tudnak rendet tartani az asztalukon, autójukban. Az elmúlt időszakban az ADHD-t (attention deficit hyperactivity disorder, magyarul figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) bemutató videók robbanásszerűen ellepték a fiatalok által leginkább használt TikTokot. Ki ne szeretné megtudni, miért nem tud/akar odafigyelni az iskolában, munka közben? Ki ne akarna gyors megoldást a fáradtságra vagy a szétszórtságra? A rossz hír: nincs ilyen. A jó hír: bár rengeteg virális videó erre utal, attól, hogy valaki szétszórt, elkalandozó vagy fáradékony, még nem feltétlenül ADHD-s.

Ahogyan részletesen bemutattuk, az ADHD öröklött vagy a fejlődés során kialakuló neurológiai rendellenességet jelöl, amelynek tünete lehet egyebek közt a figyelemzavar, a feledékenység, a hiperaktivitás, vagy épp az impulzusok kontrolljának gyengesége (szétszórtság, nyüzsgés, nyugtalanság). A gyanú esetén nem csak ezek meglétét vizsgálják, figyelembe veszik azt is, hogy a tünetek legalább fél éve fennállnak-e, megjelenésük 12 éves kor előttre tehető-e; fontos, hogy köthetők-e bizonyos helyekhez vagy tevékenységekhez, összefüggésben vannak-e esetleg más, már ismert pszichés vagy neurológiai zavarral, illetve hogy érezhetően rontják-e az érintettek életminőségét.

Az, hogy egy sokakat érintő probléma láthatóvá válik, egyértelműen hasznos, hiszen az érintettek megélhetik, hogy nincsenek egyedül, az esetleges érintettek pedig el tudnak indulni a megfelelő szakember irányába. Már ha elindulnak és nem ragadnak benne a TikTok intenzív öndiagnosztizáló-öngyógyító buborékjában. Különösen veszélyeztetettek a fiatalok, akik jellemzően még nem rendelkeznek kellő kritikai attitűddel és hajlamosabbak készpénznek venni, amit egy magabiztosan beszélő influenszer állít.

Ha valami trendivé válik, az gyakran félretájékoztatáshoz, túlzott leegyszerűsítéshez vagy egyenesen álhírekhez vezet, hiszen a tartalomelőállítók abban érdekeltek, hogy minél gyorsabban rákapcsolódjanak a trendre, akár valós tudás, tapasztalat, kutatómunka vagy szakképzettség nélkül is. Így történt ez az ADHD-val is, amely természeténél fogva nem egy néhány mondatban összefoglalható, főleg nem diagnosztizálható állapot. A rövidke TikTok-videók gyakran erősen félrevezetők: a formátum értelemszerűen leegyszerűsítéssel operál, hiszen nincsen lehetőség egy probléma alapos kibontására és nem is biztos, hogy az ingercunamit kínáló TikTokon az alaposabb megfejtések életképesek lennének a pörgős, színes-szagos tartalmak mellett.

Az állítólag ADHD-s fiatalember Honnan tudod, hogy ADHD-s vagy? címmel mutat be néhány tünetet: például az elkalandozó figyelmet, az „energiakitöréseket”, a döntésképtelenséget, az értő olvasás gyengeségét és azt, hogy gyakran elfelejti, hogy mit is akart.

„Vannak pácienseim, akik azt állítják, hogy a TikTok rabjai, ki akartam deríteni, mi ez” – mondta Dr. Hallowell, aki szerint a TikTok olyan, mint egy nagy ADHD-mező. A pszichiáter gyors tanácsokat ad a frusztráció vagy a káosz kezelésére, célja pedig saját bevallása szerint az, hogy segítsen a nézőknek, és arra ösztönözze a nem diagnosztizált és/vagy kezeletlen ADHD-val élőket, hogy keressenek szakmai segítséget. Szerinte nem az ADHD-diagnózis veszélyes, hanem az, ha valaki nincsen tisztában azzal, hogy ezzel a problémával él, mert „akkor nem tudod, hogy a legnagyobb erőfeszítéseid miért nem járnak sikerrel”.

Catie Osborn színész, ADHD-s mentálisegészség-tanácsadó és tiktokker szerint szükséges, hogy azok az emberek, akik nem illeszkednek a „hagyományos” ADHD-s sztereotípiákba, megtalálják a hangjukat és a közösségüket. TikTok-csatornáján a mainstream-en kívül eső kutatásokat mutat be, mint az ADHD és az egyes társbetegségek, például a szorongás, a hangulati és étkezési zavarok, a krónikus fájdalom és a szexuális diszfunkció közötti összefüggéseket bemutató vizsgálatokat. Az ADDitude-nek erről így beszélt:

„Soha senki nem mondta nekem, hogy nagyobb a valószínűsége, hogy az ADHD-s személyek étkezési zavarokkal küzdenek, vagy hajlamosak a függőségre.” Szerinte ez olyan információ, aminek előtérben kellene lennie, nem pedig egy random ember 15 másodperces videójában kellene erről értekezni. Tematikus csatornája rengeteg érintetthez vagy olyan személyhez eljut, akinek valamilyen – például önszervezési – problémája van, előfordult, hogy egy nap száznál is több segítségkérő üzenetet kapott. A Mashable-nek azt mondta: az ADHD határán mozgó embereket gyakran aluldiagnosztizálják, mert nem illenek bele a falakról visszapattanó iskolásfiúk kliséibe. A nőknél gyakrabban előforduló tüneteket sokszor figyelmen kívül hagyják, mert ezek jellemzően internalizáltak (pl. a figyelmetlenség), szemben a hiperaktív tünetekkel, amelyek egyértelműen szemet szúrnak.

A ’80-as, ’90-es években nem diagnosztizálták az ADHD-t, nem is tudtunk róla, hogy van ilyen. A valószínűleg ebben érintetteket elkönyvelték rossz gyereknek, azt mondták, hogy nem tud nyugton maradni, túl aktív, nem tud figyelni. Pár éve foglalkoznak komolyan ezzel, sok olyan felnőtt lehet, aki korábban nem kapott diagnózist és most azt sejti, hogy gyerekkorában ez lehetett a probléma

– mondta el az rtl.hu kérdésére Pál Mónika pszichológus, aki szerint az önmagában nem probléma, ha valaki a TikTokon (vagy más közösségimédia-platformon) tájékozódik. Ezek a kis videók, tartalmak akár szikraként is működhetnek: elindíthatják a jó irányba – azaz a szakemberek felé – azokat, akiknek ilyen problémájuk lehet. Bár a TikTok-feedben „maguktól” is felbukkanhatnak az ADHD-val foglalkozó videók, ha valaki sok ilyet néz, esetleg erre rákeres, annak oka van.

„Több kliensnél – 30-40 éves embereknél is – tapasztaltam, hogy megnéztek egy TikTok-videót, utánaolvastak a problémának, a tüneteknek és utána, ez alapján kértek segítséget. Tájékozódni nem baj, sőt. Bajt az jelent, ha valaki önmagát diagnosztizálja, és vagy nem kezd ezzel semmit vagy felmentésként használja ezt: ADHD-s vagyok, ezért nem működöm. Érdemes észben tartani, hogy egy tünet önmagában semmit nem jelent, komplex problémákat pedig csak képzett szakemberek tudnak szétszálazni” – magyarázta Pál Mónika, aki hozzátette: az ADHD terápiája egyéni és semmiképpen sem egyszerű, de a pszichológus – ha maga nem is tud segíteni – továbbirányítja kliensét a megfelelő helyre, ha szükséges. Fontos, hogy önmagában egy diagnózis ugyan megnyugtatóan hathat, de nem javít a tüneteken, a viselkedésen, ehhez terápiára van szükség, amelyet az egyéni adottságok, helyzetek és problémák miatt a TikTok vagy bármilyen közösségi média a legjobb esetben is csak kiegészíteni tud, pótolni nem.