Milyen típusú alvászavarokkal kell szembenéznünk?

Az alvászavaroknak van átmeneti és tartós formájuk. Tartós vagy idült alvászavarról akkor beszélünk, ha legalább egy hónapon keresztül fennáll az elalvás vagy az átalvás nehezítettsége. A nemzetközi alvástársaság megfogalmazása szerint ha az ágyban töltött és alvásra fordított időnek egyhetedét töltjük elalvási próbálkozással, akkor elalvási nehezítettségről beszélünk.

Ha tehát hét órát szánunk alvásra, és ebből egy órán át kínlódunk az elalvással, akkor az már elalvási nehezítettséget jelent. Az átalvási nehezítettség pedig az, ha valaki éjszaka felébred, és nem tud visszaaludni, forgolódik. Ha ez az állapot egy hónapon keresztül nap mint nap fennáll, vagy pedig hullámzóan egy-két naponként jelentkezik, akkor átalvási zavarról, latinul inszomniáról beszélünk.
 

Mi állhat az alvásproblémák hátterében?

Az alvászavarok 96 százaléka ún. szekunder inszomnia, vagyis a páciensnek van valamilyen alapbetegsége, aminek a tünete az alvászavar. Ilyen alapbetegség lehet az agyi vérkeringés betegsége, a vérnyomás-ingadozás, de belgyógyászati betegség - pajzsmirigy-működési zavar - is állhat a háttérben csakúgy, mint pszichiátriai betegségek, pszichés kórállapotok, depresszió és szorongás.

Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az alvászavarban szenvedő betegeket kivizsgálására?

Először is ki kell deríteni, van-e neurológia eltérés a betegség hátterében, majd meg kell vizsgálni, ép-e az agy szervileg és funkcionálisan. Ennek eldöntésére transzkraniális Doppler ultrahang (TCD) vizsgálatot kell végezni. Ilyenkor a halántékra rögzített két ultrahang-szonda segítségével a koponyacsonton keresztül tudunk az agyi erekről információt nyerni. Ez egyszerű, néhány perces, fájdalommentes vizsgálat, amely bármikor elvégezhető.

A vizsgálattal még a tünetet nem okozó szakaszban ki tudjuk mutatni a vérben keringő aprócska rögöket, melyek előbb-utóbb tönkretehetik a néhány száz mikrométer átmérőjű erek keringését, és apró infarktusokat idézhetnek elő. Ez a folyamat ilyenkor még megállítható, hiszen a beteg a vérrögök képződését gátló kezelésben részesülhet. A másik vizsgálat a koponya CT, amely az agyat mint szervet tudja feltérképezni. Ha mindkét vizsgálat negatív eredménnyel zárul, akkor kerülhet sor belgyógyászati vagy pszichiátriai vizsgálatra.