A világon több mint hat millió Parkinson-kóros beteg létezik, a betegség 60 év felett jellemzőbb, de minden tízedik esetben már az 50. életév előtt diagnosztizálják. A Parkinson-kór valamivel gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél. Egyes családokban halmozottan fordul elő a betegség. A fokozódó mozgászavarok egyre inkább megnehezítik a mindennapi életet.

Súlyos esetek lelki összeomláshoz, depresszióhoz vezetnek. Sok ember részére azonban a megfelelő kezelés csaknem normális életvezetést biztosít. Elkülöníthető a parkinsonizmus a Parkinson-kórtól. Az előbbi az a tünetcsoport, ami leginkább jellemzi a kórt. Fő tünetei közé tartozik az izommerevség, a remegés és a meglassultság. A parkinsonizmust a legtöbb esetben a Parkinson-kór okozza, de vannak betegségek, amelynek tünetei miatt összetéveszthetők az említett kórral.

Tünetei

E betegség többnyire enyhe remegéssel kezdődik, amely csak nyugalomban jelentkezik, és mozgások alatt, illetve alvás közben megszűnik. Jellegzetes mozgás a hüvelykujj és a mutatóujj egymáshoz dörzsölése, az úgynevezett „pilulasodró” mozgás. Az idő előrehaladtával a mozgások (a járás, a kézmozgások, a pillacsapás) meglassulnak, és mindig szegényesebbé válnak. Ennek során egyes mozgások megindítása a betegnek kifejezetten nehezére esik. A járás apró léptűvé és csoszogóvá válik.

A mimikai mozgások elmaradnak, az arckifejezés merevvé válik; a beszéd monoton és érthetetlen, az írás apró betűs és olvashatatlan lesz. Az egész izomzat fokozatosan elmerevedik. A fő motoros tünetek közé sorolható tehát az izommerevség (rigiditás), ami a hajlító és feszítő izmok tónusfokozódása miatt alakul ki. A kezeken és ajkakon mutatkozik meg a remegés (tremor). Jellemző lehet ezek mellett a meglassulás (bradikinézis), amikor nem tudja a beteg elvégezni a tervezett mozdulatsort.

Vizsgálatok

A Parkinson-kór akkor bizonyított, ha az elsődleges motoros tünetekből minimum három fennáll és pozitívan reagál a szervezet a gyógyszeres kezelésre. Vannak vizsgálatok, amelyekkel kizárhatóak a Parkinson-kórhoz hasonló állapotok. Ide tartozik a CT-viszgálat, az MRI, a DaTSCAN, ami még nem terjedt el hazánkban, az IBZM-SPECT, ami a különféle parkinsonos tünetekkel járó megbetegedések megkülönböztetésére alkalmas. A vizsgálatok közé tartozik még a PET scan, mely az előző módszerhez hasonlóan működik, de sokkal jobb felbontású alkalmazás. Míg az előző a jódot, ez utóbbi az oxigént követi. Mivel nagyon drága, főként tudományos kutatásokban alkalmazzák.
Kezelés

A Parkinson-betegséget sem meggyógyítani, sem feltartóztatni nem lehet. A panaszokat gyógyszeresen csak akkor befolyásoljuk, ha már nagyon zavarókká váltak. Ugyanis a Parkinson-ellenes szereknek nagyon komoly mellékhatásaik vannak, és hatékonyságuk 4-6 év elteltével csökken. Azon kell lennünk, hogy az orvossal együtt a legkisebb hatásos adagot találjuk meg. Gyógytorna nélkül nem teljes a Parkinson-kezelés. Amennyiben a remegés és az izommerevség másként nem befolyásolható, közbejöhet úgynevezett sztereotaktikus műtét elvégzése. Ezen beavatkozásnál a zavarért felelős agyterületet célzottan elroncsoljuk. Gondos előkészítést követően gyakorlott kezekben ez a műtét lényegesen csökkentheti a tüneteket.

Rehabilitáció

Nincs egyetlen, optimális terápia, mivel minden eset más. Azonban a rendszeres orvosi vizsgálat és a különböző terápiák jelentősen javíthatják a beteg életminőségét. A betegség kezelhető gyógyszerrel és műtéttel. A levadopakezelés megjelenése óta a Parkinson-kórban szenvedők átlagos túlélési aránya 10 évről 15-20 évre nőtt. Az adagolás legfontosabb elve, hogy a legalacsonyabb hatékony dózist kell beállítani a betegség korai stádiumában, ha a beteg a mindennapi életben nem képes tenni, amit tennie kell. A kezelés célja a munkaképesség és az önálló életvitel megőrzése. A gyógyszerre nem reagáló Parkinson-kórosoknál sebészi kezelést alkalmaznak.