A Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának igazgatójával, a Magyar Stroke Társaság elnökével a neurológiai ellátás múltjáról, jelenéről és jövőjéről közölt beszélgetést a Medical Tribune.

–Régóta vita zajlik a neurológia jövőjéről a szakmai sajtó hasábjain; eléggé belterjes, pedig sokak számára tartogat érdekes információkat. Miről szól valójában ez a vita, és volt-e hatásuk a cikkeknek?

–Induljunk ki abból, hogy egész egészségügyi ellátórendszerünk bajban van, benne az ideggyógyászattal. Az Ideggyógyászati Szemle hasábjain igyekeztünk adatokkal alátámasztott elemzésekkel felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenleg zajló folyamat trendje rossz. Az Ideggyógyászati Szemlében megjelent egyik közleményünk megpróbál választ találni arra, vajon 2020-ban hol tart majd a neurológia. Ez egy gondolatkísérlet a mai helyzetből és tendenciákból kiindulva. Az egyik leglényegesebb felvetésünk a neurológusok életpályamodelljére tett javaslatunk, a közfinanszírozott, azaz az OEP által fizetett, a betegnek térítésmentes ellátást adó szakorvosi privát praxis. Mind a betegellátás színvonalát, mind a fiatalok ambícióját nagyban növelné az, ha a neurológusok – a háziorvosi rendszerhez hasonlóan, úgy, mint Németországban vagy Franciaországban – kiépíthetnének maguknak egy önálló praxist, saját OEP-szerződéssel a társadalombiztosítottak ingyenes ellátására.

– Ma nem épp ebben az irányban gondolkodnak az egészségpolitika irányítói...

– Sokféle elképzelés hallható, de ha nem erre megyünk, mi lesz az igazi perspektíva a fiatal orvosok számára? Ma az orvos 30 éves korára szerzi meg a szakvizsgát, ami az önálló szakorvosi működés jogosítványa. A sokat emlegetett szakmunkás ezen életkorban már mestervizsgával, évek óta önálló műhelyt tulajdonol és vezet. A szakorvosaink többsége ezzel szemben választhat, hol legyen beosztott alkalmazott szakorvos nyugdíjig: kórházban vagy szakrendelőben.

–Ez a típusú ellátás az egészségügyben megél kizárólag privát alapon?

–A kizárólag privát – tehát társadalombiztosítói háttér nélküli – egészségügyi ellátás Európában csak Svájcban van, de ott kockázatarányos biztosítói háttérrel. A társadalombiztosítási járulék viszont nem függ az adott ellátás költségeitől. Nagyvárosban, Budapesten korlátozott számú privát ellátási forma meg tud élni, de kisebb városokban és elszegényedett falvakban már nem. Nem ördögtől való, és korrekt ellátást nyújt az OEP-biztosítóval szerződött, magánpraxist működtető orvos is. A háziorvosok 98 százaléka vállalkozó, és az ellátottakban ez nem is tudatosul, észre sem veszik. Ez lenne komoly perspektíva a szakma és a betegellátás számára is – ezt nevezik érdekeltségnek. Vannak vezető orvosok, akik úgy gondolják, hogy az orvosok csak felügyelettel és beosztottként működhetnek jól. Távoli országokat és Európát is bejárva, nekem más a szemléletem.

–Önök tulajdonképpen kitől várják a megváltást? Mit gondol, a szakma mindent megtett azért, hogy változzon a jelenlegi szisztéma? Az egészségpolitikát megkeresték ezekkel a problémákkal? Folytak erről tárgyalások?

tovább: www.medicalonline.hu/eu_gazdasag/cikk/merre_tovabb__neurologia