Az emberi agy erőteljesebben reagál és könnyebben jegyez meg olyan információkat, amik rossz színben tüntetnek fel bizonyos embercsoportokat, állapította meg egy új kutatás, ami az előítéletek kialakulását és társadalmi terjedését vizsgálta. A Journal of Cognitive Neuroscience című tudományos lapban megjelent tanulmány hangsúlyozza, hogy a médiában megjelenített negatív kép nagyban felerősíti az etnikai és vallási kisebbségekkel szemben táplált rasszista előítéleteket, írja a The Guardian.

“A napilapok tele vannak emberek által elkövetett szörnyűségekkel. A befogadott történetek közül a rossz hírek emelkednek ki leginkább. Ha például az iszlám vallást nézzük, annyi a negatív hír, hogy teljesen elnyomják a pozitívakat” – nyilatkozta Hugo Spiers, a londoni University College neurológusa az általa vezetett kutatásról. Korábbi kutatások már azonosították a nemi vagy faji sztereotípiákért felelős agyi területeket, de ez a mostani az első kísérlet annak felderítésére, miképp tanul meg az agy összekötni negatív észleléseket bizonyos csoportokkal, és ez hogyan alakul át idővel előítéletté. Az eredmények azt sugallják, hogy agyunk előre meghatározott módon alkot előítéleteket, mondhatni erősen be van erre huzalozva.

A Journal of Cognitive Neuroscience című tudományos lapban megjelent tanulmány hangsúlyozza, hogy a médiában megjelenített negatív kép nagyban felerősíti az etnikai és vallási kisebbségekkel szemben táplált rasszista előítéleteket. A Journal of Cognitive Neuroscience című tudományos lapban megjelent tanulmány hangsúlyozza, hogy a médiában megjelenített negatív kép nagyban felerősíti az etnikai és vallási kisebbségekkel szemben táplált rasszista előítéleteket.

A kutatás 22 résztvevőjének fiktív társadalmi csoportokról (kitilek és pellumok) szóló információtöredékeket mutattak, olyasmiket hogy “egy kitil felrúgott egy kóbor macskát”, vagy “egy pellum egy csokor virággal lepte meg anyukáját”. A két fő fiktív népcsoportot előzőleg “jó” és “rossz” besorolást kapott, és a vizsgált alanyoknak átadott információk kétharmada illett ebbe a keretbe, egyharmada pedig eltért tőle. Az agyhullámokat akkor rögzítették, amikor a résztvevőkben kezdett kialakulni egy kép a kérdéses népcsoportokról, és a kutatók azt látták, hogy az anterior temporális pólusnak nevezett agyterület megnövekedett aktivitása egybeesett az előítéletes kép kialakulásával.

Spiers szerint ezen agytevékenység mérésével lehetővé válik matematikailag, másodperc pontossággal követni egy sztereotípia kialakulását, és ezáltal meghatározni egy adott személy előítéletességét.
A felvételekből az is kiderült, hogy az agy nem egyformán reagál a jó és a rossz információkra. A kedvező képért felelős pozitív információkhoz úgymond hozzászokik az agy, kevéssé reagálva azokra, míg a negatív információkra továbbra is erősebben reagál, egyre rosszabb és rosszabb színben láttatva az adott 

Vannak rendes dzsihádisták is

Spiers ismertetett egy általuk észlelt jellegzetes agyi jelzést is – “nocsak, ez különös” –, amit akkor rögzítettek, ha a kísérleti alanyoknak a “rossz” csoport tagjáról szóló pozitív hírt olvastak fel. Ez figyelemre méltó módon mindig erősebb jelzés volt, ha a rossz csoport tagja követett el valami jót, mintha fordítva történt volna. “Kicsit olyan, mintha azt kellene elfogadni, hogy kedves emberek is vannak az ISIS soraiban” – magyarázta Spiers, hozzátéve, hogy ilyenkor nagyon erős tevékenység figyelhető meg egyes agyterületeken, különösen a prefrontális kéregben, amit a világban észlelt rendellenességek feldolgozásáért tartanak felelősnek.

A kutatás eredményei arra nem adnak választ, hogy vajon a már kialakult negatív előítéleteket nehezebb-e megváltoztatni, de Spiers szerint valószínűleg ez a helyzet.
Pszichológusok, szociálpszichológusok évtizedek óta kutatják a társadalmi előítéletek kialakulását és szerepét az egyén életében, és abban egyetértenek, hogy az előítéletek segítenek az embernek eligazodni a világban, anélkül hogy a rázúduló információtömeg maga alá temetné. A jövőben valószínűleg választ kaphatunk arra, pontosan miképp válik valaki szexistává vagy rasszistává. Spiers szerint “lehet, hogy egyénenként változik, képes-e az agyunk rugalmasan viselkedni, képes-e lebontani előítéleteket. Ez valószínűleg a környezettől függ, ha valaki rasszista háztartásban nevelkedik, valószínűleg az agya is kevéssé lesz képes erre a rugalmasságra.”

index.hu - forrás