Az mRNS technológia lehetséges felhasználási területei szerteágazóak: néhány éven belül akár daganatos, szív- és érrendszeri, vagy autoimmun betegségek esetén is alkalmazható terápiás stratégiát nyújthat. A Szegedi Tudományegyetemen több mRNS-alapú kutatás zajlik az első magyar Nobel-díjas kutatónő, Karikó Katalin támogatásával. Ezek közül az egyetem honlapja most az SZTE SZAOK Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet Neuroregenerációs Laboratóriumában folytatott kutatómunkáról számol be.

– A gerincvelő-sérülés után gyulladásos folyamat indul el, amelynek következtében a sérülés környezetében található egészséges sejtek is elpusztulnak. Az időfaktor azért nagyon fontos, mert mire a páciens diagnózisa elkészül és ellátást kap, tovább romolhat az állapota. Ennek a negatív folyamatnak a megállítására, a gyulladás csökkentésére, a további károsodás megelőzésére keressük a megoldást – közölte Fekécs Zoltán. Az SZTE SZAOK Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet egyetemi tanársegédje elmondta: a Prof. Dr. Nógrádi Antal által vezetett Neuroregenerációs Laboratórium fő profilja a gerincvelő-sérüléssel kapcsolatos terápiás lehetőségek vizsgálata. Évek óta kísérleteznek őssejtekkel – a patkányokba való beültetés után vizsgálták az őssejtek hatásait és kiderítették, milyen gyulladáscsökkentő fehérjéket termelnek. A minták feldolgozása és elemzése bejáratott folyamat a laborban. A gyulladáscsökkentő hatású fehérjék sérült gerincvelőn belüli termelésére a közelmúltban új módszert, az mRNS-technológiát alkalmazták.

A korábbi eredményeket egy 2023-ban megjelent tudományos cikkben publikálták: ennek középpontjában az IL-10 gyulladáscsökkentő citokin terápiás fehérje állt, amelyet invazív eljárással, injekcióval juttattak be a gerincvelőbe. Ezzel sikeres funkcionális és morfológiai javulást értek el. A korábbi tapasztalatokra építő új eljárás lényege, hogy a gerincvelőbe juttatott mRNS-t a sérülés környékén található sejtek felveszik, és ők maguk termelik meg a regenerációhoz szükséges fehérjét.

– A kutatás során alternatív ötleteket is megvizsgáltunk. Elindultunk egy olyan megoldás keresése felé, amellyel kevésbé invazív módon juttathatjuk el az mRNS-t a sérült gerincvelőbe anélkül, hogy a sérült területet ismét feltárnánk. Erre az a megoldás tűnt kézenfekvőnek, miszerint úgynevezett „cargo”-sejtekbe (szállító sejtek) juttassuk be először az mRNS-t, majd feltételezésünk szerint ezek a sejtek bevándorolnak a sérült gerincvelőszakaszba a kis ereken a sérülés után is fennmaradó réseken keresztül. Mire a cargo sejtek beérkeznek a gerincvelőbe és ott letelepednek, addigra elkezdődik a bevitt mRNS-ről a fehérje átírása. Ez a kevésbé invazív mód a gyulladás csökkentésére, nagyobb esélyt nyújthat a regenerációra, a funkcionális felépülésre.

A munkafolyamat kihívása és egyben szépsége, hogy ennek a területnek eddig nem volt szakirodalma, így a szegedi egyetem tudósai úttörők e tekintetben.

(forrás: Szegedi Tudományegyetem)