Magyarországon egyelőre nemhogy nem nyilvánosak az egészségügyi intézményekben elkövetett hibák, de felmérés sincs a betegbiztonságról. Sőt, az orvosok és egészségügyi dolgozók többsége kifejezetten fél attól, hogy jelentse, ha hibázott, mondja Baranyai Zsolt sebészorvos, a Magyar Betegbiztonsági Társaság elnöke, aki szerint egyelőre nemcsak a betegek, hanem sok orvos sincs tisztában még a fogalommal sem.
 

A betegbiztonság ugyanis nem azonos a beteg komfortérzetével, viszont ide tartozik minden olyan, az egészségügyi ellátás során bekövetkező nemkívánatos esemény, amely nem függ össze a betegséggel, és amely legtöbbször elkerülhető lenne. Példa erre a helytelen gyógyszeradagolás, a kórházban terjedő fertőzés, vagy ha a betegben marad egy törlő a műtét során. A Magyar Betegbiztonsági Társaság egészségügyi dolgozóknak szánt kérdőívét mostanáig mintegy 400 orvos töltötte ki, és reményeik szerint legalább ugyanennyien fogják még megtenni a társaság által szervezett, figyelemfelkeltésnek szánt, csütörtökön kezdődött háromnapos konferenciáján, mondja Baranyai Zsolt.

A kérdőívannyira egyszerű kérdéseket is tartalmaz, mint hogy hallott-e már a válaszoló a betegbiztonságról és tisztában van-e annak jelentésével, de rákérdez a betegazonosító rendszerre és a betegtájékoztatásra is. A kérdőív kiterjed arra is, hogy figyeli-e valaki a betegek véleményét a velük való bánásmódról vagy, hogy hogyan történik a hibák jelentése és megvitatása. A kérdéssort, pontosabban a kitöltött tesztek összesített eredményét kis túlzással egyfajta origónak, vagyis kiindulópontnak szánják annak a megállapításához, hogy hol tart a betegbiztonság, és egyáltalán ki mennyi tud róla 2016-ban, Magyarországon. A felmérést a tervek szerint a későbbiekben ötévente megismétlik majd, eredményeit pedig nyilvánosságra hozzák.
 

Baranyai Zsolt szavai szerint az egyik első feladat annak tudatosítása, hogy hibák óhatatlanul előfordulnak, majd annak elérése, hogy az egészségügyi személyzet gyűjtse és elemezze azokat, hogy lássa, hol kell javítani, és meg is tudja azt tenni. Mert a hibák hasznosak, sőt valaki azt mondja, kincsek, mert közösen össze lehet őket gyűjteni és kijavítani. Ha ugyanis minden orvos a saját hibájából tanul csak, az nagyon költséges, nagyon káros a betegnek és rendkívül sokáig tart.
 

Egyes országokban, mint például Dániában, ha valaki hibázik, de jelenti a hibáját, minden retorzió alól mentesül, mert számukra fontosabb, hogy a hibákból tanulni lehessen, meséli. Van azonban egy másik, egy régebbi szemlélet – és itt tart Magyarország is – amely szerint a jó és lelkiismeretes orvos nem hibázik, aki pedig mégis, az nem jó orvos. A későbbi hiba elkerülésének pedig az a legjobb módja, ha az orvost megbüntetik. Baranyai Zsolt tapasztalatai szerint kevés kivétellel ez a szemlélet a döntő, ezért nagyrészt mindenki próbálja eltitkolni, eltussolni a hibáit. Itthon.
 

Más országokban régóta téma
 

Az USA-ban évente mintegy 100 ezer ember hal meg elkerülhető egészségügyi hiba miatt, legalábbis ezt állapította meg 1999-ben az amerikai orvostudományi intézet Tévedni emberi dolog (To Err is Human: Building a Safer Health System) című óriási port felvert jelentése, amelyikből először derült ki, hogy a betegbiztonság hiányosságai miatt abban az évben többen haltak meg a hibák, mint például Alzheimer-kór miatt. Jelenleg az amerikai egészségügyet kutatók már ott tartanak, hogy a jelentés jelentősen alábecsülte a halálesetek számát, mivel azok elérhetik a 200-400 ezret is évente, a költségek pedig a több százmilliárdot, dollárban. A sokkolóan nagy számok és az irdatlan pénz miatt, amibe mindez kerülhet, az Egyesült Államokban és Európában is egyre többet foglalkoznak azzal, hogy a hibákat észrevegyék és lehetőleg kiküszöböljék.

Európa számos országában nyilvánosak a kórházi és betegbiztonsági adatok, Angliában például hónapról hónapra közzéteszik nemcsak azt, hogy az országban hány hiba történt, de azt is, hogy ezek melyik kórházban történek. Pontosan tudni lehet, hogy hány betegben és hol felejtettek például műtét után valamilyen eszközt, vagy hányszor végeztek mondjuk a másik oldalon műtétet, mint ahol kellett volna. Hasonlóan részletes adatokat közölnek több országban a kórházi tartózkodás alatt bekövetkező fertőzésekről is.

Szerte a világon nagy vita van arról is, hogy legyen-e kötelező a jelentés, de a gyakorlatban úgy tűnik, az önkéntesség az, ami valóban működik, mert az beleegyezésen, közösen elfogadott elveken alapszik, mondja. Amíg az egészségügyben félnek a büntetéstől vagy a megbélyegzéstől, a hibák sem derülhetnek ki.
 
Ami biztos, hogy Magyarország egy hosszú folyamat legelején tart, és a társaság egyelőre azért is dolgozik, hogy magától értetődő legyen: vannak hibák, ezek elkerülhetetlenek egy olyan bonyolult rendszerben, mint az egészségügy. Viszont nagyon fontos a hibák észlelése, jelentése és elemzése, hiszen csak így lehet rendszerszinten megelőzni őket a későbbiekben.
 

VS.hu/ DMD